Igazmondók

Műértő, 2014

A kiállítás címe találó, ugyanakkor félreérthető. Röviden arról van szó, hogy olyan művészek műveiből áll össze, akik nem hajlandóak valamilyen hazugságban részt venni. Én nem mennék el olyan messzire, mint az igazmondás. Juhászok igen, de azok is csak a mesében. Ám mégsem adhat olyan címet az ember a kiállításának, hogy Illetlenek.

Íme a kiállítók: feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, Bada Dada, Medve Zsuzsi-Free Ostástka, Gyarmati Zsolt, Fekete Valér (Sior), Könczey Elemér, Baranyai (b) András.

Platón barlanghasonlatában a barlang szájának háttal, lekötözve a sziklafalra vetülő árnyakat látunk, az igazi dolgok árnyképeit. Egy barátom elmélete szerint időnként elengednek egy-egy embert, hogy vessen egy pillantást a kinti világra, azután visszaültetik a többiek közé. Ott szegény megpróbálja elmagyarázni, hogy mit látott, de a többiek - értetlenségből, felháborodásból - megölik. Ezek az igazmondók, és igen, művészek is akadnak közöttük.

Szerencsére többnyire élő művészekről beszélünk (a kevésbé heroikus sorsnak is vannak előnyei). Milyen túlélési stratégiát választ egy művész? Például úgy tesz, mint aki viccel. Nehéz ezt belülről megítélni, mégis igaznak tűnik, hogy a mi környékünkön az abszurd sikeres stratégia. Nevetünk, de csak kínunkban.

A hazugságnak nagyon sok arca van, nálunk leginkább a politikai hazugság járta, járja. Ha nagyra nő, az élet minden területét hazuggá teszi, és ehhez olyan egyszerű, de hatásos eszközöket használ, mint például tankok, vagy olyan nem egyszerű, de hatásos eszközöket, mint a titkosrendőrség. Vagy a média, a sport, a divat és persze a művészet. Mit tehetünk? Viccelődünk a tankon meg a hivatalos művészeten.

De ezt sem lehet büntetlenül. Úgy kell tenni, mint aki nem tudja mit tesz. Naivnak, lelki szegénynek, megkockáztatom: hülyének kell látszani a viszonylagos büntetlenséghez. A Kádár korszak ideális művésze az önpusztító, alkoholba menekülő jobb sorsra érdemes zseni. Akinek meg lehet bocsájtani. A bolond, a vesztes, akit hiába támogat a hatalom, mégiscsak meghal, leépül valahogy. Minden jószándék ellenére, ugye.

És most? Büntetlenül nevethetünk kínunkban. Meglehet, kicsi lépés ez, de legalább előrefelé tettük meg. A rendszerváltás utáni világban az egy nagy hazugsággal szemben történő önmeghatározás elveszítette a létjogosultságát. Aki az egyik hazugsággal szembe helyezkedik, azt kebelére öleli a másik, és viszont. Személy szerint az a keserves érzésem van, hogy kezdünk visszatérni a sorok között olvasáshoz.

Mégis: itt egy kiállítás, ahol a kívülállók, csak úgy nyíltan, semminek sem álcázva kiállítanak. Nem használom a szabadon szót, maradjunk az illetlennél. Miért mondom ezt?

A kiállítás generációkat kíván összefogni. Ez a művészek korát tekintve sikerül, de az igazmondás tekintetében kissé haloványabb a kép. Mintha a fiatalabb generáció nem volna annyira oda az igazmondásért. Lehet, nincs akkora tét, de lehet az is, hogy nincs honnan kivonulni. Semminek sem kell álcázni semmit. Ez nem baj, hanem eredmény. Szeretném azt hinni, hogy az idősebb igazmondóknak is része van ebben. Talán arról van szó, hogy a nyílt téren nehezebb az igazmondás?

Az is lehet, hogy ahogyan közelítünk a jelen időhöz, nehezebb felismerni az igazmondókat. Biztosan van a karikatúrának és a képzőművészetnek egy közös halmaza, talán valahol Bansky környékén. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, vagy akár Baranyai (b) András munkáival közös térben kiállított karikatúrák megadnák az igazmondás élményét. Mondhatni: kölcsönösen gyengítik egymást. Nem holmi esztétikai finnyázás ez. Egyszerűen az egy négyzetméterre eső komplexitás nincs meg bennük. Még az is lehet, hogy igazat mondanak a szónak abban az értelmében, hogy például bemutatják, hogy a politikusok hazudnak, vagy hogy úgy általában műveletlenek az emberek, és szemetek egymással. Ezekhez az igazságokhoz nincs szükség arra, hogy Platón barlangjából pillantásokat vessünk a valóságra, ezek jól látszanak innen is.

Az, hogy egy művész nem vesz részt hazugságokban, még nem jelenti azt, hogy a munkái automatikusan nagy művek lesznek. Mondhatni, a hazugsághoz való viszony a művész magánügye. A műtárgy van a kiállítóteremben, nem a művész. Itt van a kijárat a politikai galaxisból. A legjobb példa erre Dante pokla. Innen nézve kozmikus víziónak látszik, a bűn enciklopédiájának, holott gyakorlatilag a pokol Dante politikai ellenfeleivel van tele, zömükről már csak a jegyzetekből tudjuk, hogy kicsoda. Weöres Sándor pedig ott van másik példának. Őt Dantéval ellentétben sem megérinteni, sem bántani nem tudta a politika.

Mi következik mindebből? Nem számít, hogy egy művész kívülálló-e, vagy sem. A műnek kell kívülállónak lennie.

Megtalált illúziók

A természettudományt ismerjük. Iskolás napjainkat végigkísérte tantárgyak formájában, felnőtt napjainkban műsorként jelentkezik a kábeltévé kínálatának alsó harmadában.

Megtalált illúziók

Különös mobil teremtmények

A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.

Különös mobil teremtmények

A szent előszobája

Ne ott kezdjük, hogy van-e Isten, és ha van, vajon kedveli-e a kortárs művészetet?

A szent előszobája

A végtelen szalag

A matematika ártatlannak tűnő dolog. Mit is mond Archimédész a rá törő katonáknak? Ne zavard köreimet. Igazi tudóshoz méltó magatartás. Sokat levon a dolog méltóságából, hogy ezt megelőzően görbe tükrei segítségével távolról egy egész hajóhadat felgyújtott.

A végtelen szalag

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján?

Bontott téglák Bábel tornyából

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A művészettörténet (és a közbeszéd) sok művet tart számon titokzatosként, mint a Mona Lisa, Duchamp Nagy Üvege vagy Csontváry képei. Ezek a művek valahogy nem állhatják a verbális megközelítést, innen a titokzatosság. Nem így Jovánovics György művei. Azok egyenesen kínálkoznak, hogy rántsuk le róluk a leplet. Ki mennyit csak tud.

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

Válaszúton

Én azt hiszem, hogy a szellem végül felülemelkedik a formán, de azt tudom, hogy ez nem történik meg magától.

Válaszúton

A hiány, mint erény

Várnai Gyula új munkái titokzatosak. Alig néhány elemből épülnek össze, esztétikai értelemben véve egyszerűek, mint egy ék vagy egy emelő.

A hiány, mint erény

Tárlatvezető

A számítógépet övező dicsfénynek vége, a festők zöme visszatért az összepöttyözött nadrághoz, meg a terpentinszaghoz.

Tárlatvezető

Tökéletes narancs

A tudomány csodái holtbiztosan bekövetkeznek.

Tökéletes narancs

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Én nem akartam választani. Nem akartam a legjobbat, a kivételest. Én az összes variációt meg akartam csinálni.

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Műelemzés

Megismertem egy idegen világ szokásait, megtanultam a nyelvét, hordtam a viseletét, ettem az étkeit. De nem lettem kínai, ahogy Marco Polo sem lett az.

Műelemzés

Önfestő képek

Végül: festmények-e ezek egyátalán?

Önfestő képek

Az IFS-ről

Az IFS az angol Iterated Function System (iterált egyenletrendszer) matematikai szakkifejezés betűszava. Ez az írás egy iterált egyenletrendszert mutat be, főként matematikában járatlanok számára.

Az IFS-ről

Penrose-fedés

Ez a szöveg a Penrose-rajzok geometriájának ismertetése. A rajzok alapja a Penrose-fedés, vagy ahogy Perneczky Géza fordította: a Penrose-parketta.

Penrose-fedés