Válaszúton

I. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

A Kecskeméti Képtárban még látható a fenti címmel a tárlat. A biennálé puszta léte is üdvözlendő tény. Ezért őszintén kell írni róla, bármi is lesz. A kortárs keresztény művészet kérdései komplex és végtelenül diplomatikus válaszokat igényelnek. A hivatalos egyházak, a kiállítászervezők és a közönség részéről egyaránt. De mindez semmit sem segít, ha az alkotók nem mérik fel saját felelősségüket, amivel a közönségnek, a kereszténységnek, és a munkájuk tárgyának tartoznak.

A kiállítás szándékai olvashatóak a katalógusban:

  1. Kiállítási lehetőséget teremteni a keresztény ikonográfia jegyében fogant kortárs alkotásoknak.
  2. A kiállításra támaszkodva párbeszédet elindítani a művészek a közönség és a művészettörténészek között (...)
  3. Felhívni a figyelmet a keresztény ikonográfia létezésére a kortárs művészetben (...)
  4. Kapcsolódni a hasonló nemzetközi törekvésekhez.
  5. Kapcsolatot teremteni az egyházművészet, vallásos művészet és e fogalmakhoz nem tartozó, de a keresztény ikonográfiához köthető művek között, megindítani a párbeszédet a megrendelők és a művészek között.

Ezeket a műveket két eltérő szemmel nézi a közönség. Egyfelől, mint egyház, mint a hívek közössége, magyar ember (esetleg istentagadó, internacionalista), másfelől, mint műélvező, műértő, legalábbis esztétikai lény. Ez nem egyszerű művelet a közönség részéről sem, de a szervezőkre és a zsűrire nézve még nehezebb feladat.

Magukon érezhették mindazok szemét (a szemünket), akik a \"keresztény\" szó okán érintve érzik magukat, ezért igyekeztek kizárni a biennáléról azokat a műveket, amelyek a keresztény ikonográfia elemeit nem keresztény értelemben használják fel. Mégsem vállalták azt, hogy a biennálét Kortárs Keresztény Biennálénak nevezik, és felvállalják az ezzel járó feladatot is: az esztétikai ítélet mellett keresztény szempontból is megítélik a beérkezett műveket. Szerencsétlen módon a kiírásban témát is megadtak: a keresztet és a keresztrefeszítést. Ezzel az egyetlen mozdulattal sikerült azokat az alkotásokat kizárni, amelyek szellemben keresztények, de formailag nem kötődnek az egyházművészetben bevett attribútumokhoz. Azt hiszem, hogy ezek a hiányzó művek jelentősen bővítették volna a tárlat azon részét, amely (pozitív) esztétikai izgalomba hozza a közönséget.

Az esztétikai és a keresztény megítélés összemosása végső soron nagyon keskeny rést hagyott az alkotók számára. A megadott téma például alapvetően kizárja az összes nonfiguratív alkotást. Néhány alkotó absztrakt képek kereszt alakba rendezésével kerüli meg a kiírást, mások keresztnek is értelmezhető absztrakt kompozíciókkal próbálkoznak. - ettől azért megkímélhették volna a közönséget. (Kíváncsi volnék, mit láthattunk volna tőlük, ha a kiadott téma például a Feltámadás.) A kérdéskör tisztázása esszenciális a biennálé fennmaradása szempontjából.

A biennélé válaszút előtt áll. Vagy vállalja az ikonográfiai jelleget, és vallási tartalomtól függetlenül a keresztény ikonográfiával kapcsolatban álló művek fóruma lesz, vagy felvállalja a keresztény szellemiséget, annak teljes problémakörével együtt. Az első esetben szembe kell néznie egyes művek keltette ellenérzéssel, és valószínűleg (egy időre legalábbis) el kell búcsúznia közönségének és kiállító művészeinek egy részétől. Cserébe egy izgalmas képzőművészeti mozgás színterévé válhat. A második esetben le kell vetkőznie az ikonográfiai jelleget. A kortárs keresztény művészetet (is) felesleges korlátozni olyan tematikákkal, mint feszület és korpusz. Mindkét esetben szükség lesz azonban valamire, ami a jelenlegi állapot legfájóbb hiánya. A biennálé rendezésének elhatározott koncepcióját a kiállítás minden darabján érvényesíteni kell. Következetesen. Mondhatni: könyörtelenül.

Ha az írás keretei megengednék, akkor sem hoznék szóba egyes műveket. De szó kell essen róluk. Iparművészeti és képzőművészeti alkotásokat egymással keverve kiállítani az udvariatlanság egy formája a látogatókkal szemben. Visszautalva a koncepcionális elmosódottságra: talán érdemes lenne másképp is elkülöníteni a képző- és iparművészeti alkotásokat. Ennek több haszna is lenne. Leválna a biennáléról az egyházművészeti kirakodóvásár jelleg (ami a célkitűzésekben az utolsó pontban is tetten érhető). A zsűrit pedig rákényszerítené, hogy meggondolja, mi legyen azon alkotások sorsa, amelyek szerencsétlenül a két terület közti meddőhányón helyezkednek el.

Én azt hiszem, hogy a szellem végül felülemelkedik a formán, de azt tudom, hogy ez nem történik meg magától.

Igazmondók

Biztosan van a karikatúrának és a képzőművészetnek egy közös halmaza, talán valahol Bansky környékén. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, vagy akár Baranyai (b) András munkáival közös térben kiállított karikatúrák megadnák az igazmondás élményét. Mondhatni: kölcsönösen gyengítik egymást. Nem holmi esztétikai finnyázás ez. Egyszerűen az egy négyzetméterre eső komplexitás nincs meg bennük.

Igazmondók

Megtalált illúziók

A természettudományt ismerjük. Iskolás napjainkat végigkísérte tantárgyak formájában, felnőtt napjainkban műsorként jelentkezik a kábeltévé kínálatának alsó harmadában.

Megtalált illúziók

Különös mobil teremtmények

A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.

Különös mobil teremtmények

A szent előszobája

Ne ott kezdjük, hogy van-e Isten, és ha van, vajon kedveli-e a kortárs művészetet?

A szent előszobája

A végtelen szalag

A matematika ártatlannak tűnő dolog. Mit is mond Archimédész a rá törő katonáknak? Ne zavard köreimet. Igazi tudóshoz méltó magatartás. Sokat levon a dolog méltóságából, hogy ezt megelőzően görbe tükrei segítségével távolról egy egész hajóhadat felgyújtott.

A végtelen szalag

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján?

Bontott téglák Bábel tornyából

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A művészettörténet (és a közbeszéd) sok művet tart számon titokzatosként, mint a Mona Lisa, Duchamp Nagy Üvege vagy Csontváry képei. Ezek a művek valahogy nem állhatják a verbális megközelítést, innen a titokzatosság. Nem így Jovánovics György művei. Azok egyenesen kínálkoznak, hogy rántsuk le róluk a leplet. Ki mennyit csak tud.

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A hiány, mint erény

Várnai Gyula új munkái titokzatosak. Alig néhány elemből épülnek össze, esztétikai értelemben véve egyszerűek, mint egy ék vagy egy emelő.

A hiány, mint erény

Tárlatvezető

A számítógépet övező dicsfénynek vége, a festők zöme visszatért az összepöttyözött nadrághoz, meg a terpentinszaghoz.

Tárlatvezető

Tökéletes narancs

A tudomány csodái holtbiztosan bekövetkeznek.

Tökéletes narancs

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Én nem akartam választani. Nem akartam a legjobbat, a kivételest. Én az összes variációt meg akartam csinálni.

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Műelemzés

Megismertem egy idegen világ szokásait, megtanultam a nyelvét, hordtam a viseletét, ettem az étkeit. De nem lettem kínai, ahogy Marco Polo sem lett az.

Műelemzés

Önfestő képek

Végül: festmények-e ezek egyátalán?

Önfestő képek

Az IFS-ről

Az IFS az angol Iterated Function System (iterált egyenletrendszer) matematikai szakkifejezés betűszava. Ez az írás egy iterált egyenletrendszert mutat be, főként matematikában járatlanok számára.

Az IFS-ről

Penrose-fedés

Ez a szöveg a Penrose-rajzok geometriájának ismertetése. A rajzok alapja a Penrose-fedés, vagy ahogy Perneczky Géza fordította: a Penrose-parketta.

Penrose-fedés