Bontott téglák Bábel tornyából

Műértő 2006. szeptember

Türk Péter: Hosszúság szélesség magasság

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján? Még azt is lehet tudni, hogy kereskedelmi céllal készült téglák ezek, ugyanazok, amikből mindenfelé falakat húznak fel. Nem a műalkotás számára előállított kerámiaidomok, de még csak nem is spéci falazóblokkok, hanem tömör, durván megmunkált téglák, csíkos az oldaluk a présgép nyílásától, és látszik, hol vágta el a kipréselt agyagot a hidraulikus kés.

Türk Péter legújabb műve precízen egymás mellé helyezett téglákból áll. Nem úszhatjuk meg a téglákról szóló elmélkedést, essünk hát túl rajta. A tégla sokak szerint egyidős az emberiséggel. Egyike azoknak a leleményes dolgoknak, amelyek lehetővé teszik az embereknek az egész földön való szétszéledést. A termékeny folyóvölgyek puha agyagjából készített pótkő. Ugyanakkora találmány, mint a gabona, az igénytelen fűfélékből nemesített ennivaló. Amennyire tudom, a gabonaféléknek számtalan istene van, de a téglagyártásnak nincs. Az istenek úgy általában nem szeretik a téglákat.

A Biblia szerint az emberek azért kezdték építeni Bábel tornyát, hogy az égig érjen. Ha sikerül felépíteniük, akkor nevet szereznek maguknak, ami arra jó, hogy el ne széledjenek az egész Föld színén. Mint közismert, a torony sohasem érte el az eget, és az emberek mégiscsak elszéledtek az egész Föld színén. Isten összezavarta a nyelvünket, hogy ne tehessünk meg mindent, amit csak elgondolunk. Abban biztos vagyok, hogy ezt a mi érdekünkben tette. Azon lehetne elmélkedni, hogy mi történt volna, ha nem a nyelvünket zavarja össze, hanem inkább az elménket világosítja meg, de ez a kérdés nem képezi az írás tárgyát. (Mondjuk, az elme megvilágosodásához a nyelv összezavarásán keresztül vezet az út.) Csak azért hoztam szóba a dolgot, mert a Biblia megörökített valamit a Bábel tornyának gyártástechnológiájából is: tégla és szurok.

A magyar nyelv elárulja, hogy a tégla mennyire alapvető fogalom. Milyen alakja van, például? Hát téglatest alakú! Ezzel elérkeztünk a tégláról való elmélkedés végére. Már tudjuk, hogy a tégla nemcsak házépítésre, hanem szimbólumteremtésre is kiváló alapanyag, és ez elég. Hogyan lehet jelentésekkel teli műtárgyat építeni téglából? A téglák arra valók, hogy egymás mellé rakjuk őket. Erre találták ki őket, a téglatest alakjukat. A kocka tökéletes test, a téglatestnek viszont arányai vannak. Lehet azt gondolni, hogy a Bábel tornyának építői hagyták a terveiket örökül a téglák arányaiban, és azt is lehet gondolni, hogy a tégla pont olyan széles, mint a jó házfal, és pont olyan magas, hogy a kőműves kényelmesen kézbe vehesse.

Türk Péter: Hosszúság szélesség magasság

A tégla arányaiban mindenképpen benne rejlik az építkezés módszere. Egy téglát háromféleképpen tehetünk a földre. A legkisebb oldalával, a keskeny, de hosszabb oldalával vagy a lapjával, ahová általában a malter kerül. Türk Péter letett egy téglát a földre, azután egy másikat, másik pozícióban. A munkája ismétlődő téglapárosokból épül fel. A párosok egyenes vonalban követik egymást, amíg az építési terület szélét el nem érik. A terület határánál a vonal elfordul, és ismét téglapárosok következnek, de a téglák másik lapja kerül a földre. Az egész munka egy derékszögű spirál mentén felsorakoztatott téglapárosokból áll, ahol a téglák minden fordulat után más lapjukkal kerülnek a földre.

Honnan mégis a káosz a rendben? A téglák arányaiban kell keresni a választ. A téglák oldalainak az arányai mit sem törődnek az égi harmóniával. Ezeket az arányokat talán még egy római császári rendelet szabta meg, de az is lehet, hogy a téglagyár mérnökei, tavaly. A spirálban különböző méretű rések keletkeznek, mert a téglapárosok mindig a tégla két különböző oldalának összegével növelik a vonal hosszát. Ahová már nem fér be tégla, ott a vonal elfordul, és a hozzáadott hossz mérete megváltozik.

Honnan a rend a káoszban? A mű mintázata abban a pillanatban eldől, amikor az alkotó leteszi az első két téglát. A spirál területéből és az első két letett téglából az egész struktúra meghatározható. És ez bizony látszik. Első pillantásra látszik, hogy az egész struktúrában nincs helye az alkotó személyes döntésének, és semmiféle próba--tévedés alapú játéknak. A matematikában determinisztikus káosznak nevezik az ilyet.

A tégla misztikus anyag (szabadkőművesekről lehet hallani; szabadácsokról vagy szabadasztalosokról nem emlékezik meg a történelem), de Türk Péter munkáját nem a tégla misztériuma működteti, hanem a matematika. A matematika is lelemény, ám a szétszéledésen kívül még számtalan más dologra is képessé tesz bennünket. Amíg a téglát a kényszer hozta létre, a matematika létrehozására semmi sem kényszerített minket -- a saját természetünkön kívül. Sokan képzelik azt, hogy a matematika a természet egyfajta leírása. Viták folynak arról, hogy a komplex számok vajon léteztek-e, mielőtt a matematikusok „felfedezték" őket? Az ember hajlamos a matematika törvényeit összevetni a világ állhatatlanságával, és azt gondolni, hogy a matematika egyfajta biztos pont ebben az erkölcstelen univerzumban. Ebből is látszik, hogy a nyelvünket összezavarták, az elménket pedig nem világosították meg.

A matematika hihetetlen dolgokra képes. Léteznek olyan statisztikai módszerek, amelyek egy kaotikusnak tűnő adathalmazban megtalálják a szabályos vagy kvázi szabályos mintázatokat. Algoritmikus úton felfedezések állíthatók elő, amelyekhez korábban emberi intuícióra, majd az előfeltevések vizsgálati úton való bizonyítására/cáfolására volt szükség. A matematika odáig jutott, hogy 1911-ben egy matematikus feltette a kérdést: létezik-e olyan algoritmus, amellyel a világ összes problémája megoldható? Más szavakkal: megtehetünk-e mindent, ami eszünkbe jut? (A megnyugtató válasz a kérdésre: Nem létezik.) A tégla pótolja a követ, a matematika pedig a világos elmét. De mire megy mindezzel a képzőművészet?

A képzőművészetben a tégla és a matematika egyenértékű alapanyaga a műnek. Türk Péter alkotói magatartása ad mindkettőnek jelentést. Türk Péter szabályt alkot, törvényt hoz, ha úgy tetszik, és azután már csak animátorként működik közre a műben. Mások, a barátai vagy a segítői, legalábbis nem ihletett személyek ugyanolyan jól képesek téglákat hordani, és beilleszteni őket a műbe. Az alkotó nem vívódik, nem mérlegel, nem "küzd az anyaggal". A munkájában a világ maga ábrázolja magát, és Türk Péter magánéletéről, érzelmeiről nem tudunk meg semmit. Az alkotó személyének háttérbe vonulása egyszerre szerény és provokatív gesztus. Egyrészt nem hajlandó felvenni az ihletett zseni szerepét, de még a megmondóemberét sem, másrészt egészen nyíltan istent alakít a saját világán belül.

Az ő tornyának legmagasabb pontja egy téglahossznyira van a földtől, és nem azért épült, hogy nevet szerezzen az alkotójának. Nem összezavarja a nyelvünket, hanem megvilágosítja az elmét. (Megtekinthető szeptember 17-ig.)

 

 

Művészet