A kiállításon látható installáció két részből áll. Az egyik Budapesten, az Óbudai Társaskör Galériájában látható, a másik Springfield-ben, Missouri államban a Missouri State University egyik galériájában. A két rész kapcsolatban áll egymással. A képernyő felső fele mindkét oldalon tükörként működik. Érzékeli az emberi arcokat, és kivilágosodik. Ha magadat látod benne, a képernyő alsó felén a túloldalról származó képeket láthatsz. Ugyanakkor rólad is képek készülnek. Minden 1000 kép átlaga kerül át a túloldalra, hogy az ottani képernyő alsó felén megjelenhessen.
Az installáció arc detektáló algoritmust használ. Az algoritmus teszi lehetővé a működését, és egyben a témájául is szolgál. Gyakran használok matematikát a képzőművészetben. A matematika önmagában is izgalmas terület, de engem legjobban az emberi oldala érdekel. Miért hoztuk létre, hogyan használjuk, és mit jelent?
Miután a matematika teljes egészében emberi alkotás, feltehetően a leginkább jellemző ránk. Többségünk mégsem szereti, és nem is érti. Ahogyan minden alkotásunk, a matematika is a saját tükörképünk.