L'éternel féminin – Mindörökké nő

2025, Budapest, Magyarország, Zikkurat Galéria

L'éternel féminin – Mindörökké nő

Az idő – a tér mellett – az anyag legfőbb létezési formája, hozzá a végtelenség, a folyamatosság és a megállíthatatlanság fogalmai társulnak, ami leginkább a történések egymásutánjában, a természet és az élőlények változásaiban, illetve a mulandóságában érhető tetten. Az idő szubjektív megélésének élménye következtében az emberiség örök vágya és kísérletezésesének tárgya annak lassítása, siettetése vagy visszaforgatása, amely az irodalomban, a művészetekben és a filozófiában egyaránt mutatkozik. A képzőművészetben az idő annak megfoghatatlan és ábrázolhatatlan volta miatt mindig allegorikus módon tűnik fel. Az antik mitológia istenekkel együtt, attribútumok segítségével ábrázolta, míg a 17. századtól csupán jellemző szimbólumai maradtak fent, az elmúlás és a memento mori figyelmeztetéseként. A portré-és csendéletfestészet, illetve a különféle jelenetek ábrázolása lehetővé tették a pillanat rögzítését, a tovatűnő élmények és a látvány változásainak megragadását. A fotográfia és a filmművészet megjelenésével az időt annak tényleges, dinamikus mozgásában, változásában, folyamatosságában ábrázolták. A konceptuális alkotások létrehozói szavak, sőt dátumok lejegyzésével együtt reflektálhatnak az idő múlására. Az absztrakt munkákban az idő sokféle értelmezési lehetőséget nyit meg, azokban az nem narratív módon, hanem a struktúrák, ritmusok és anyagok változásaiban, ismétlődéseiben ragadható meg.

A budapesti Nemzeti Színház melletti Zikkuratban rendezett nagyszabású kiállítás képzőművészeti alkotásai ezt az izgalmas témát járják körül, fókuszba helyezve a L'éternel féminin, azaz az örök nőiség élményét. A test ábrázolása, a nőiség megélésének különféle szempontjai a művészet történetének folyamatosan visszatérő témája. Ezzel együtt jár a test ciklikus változása és megújulása, de az állandóság élménye is, mely az áldott állapot időszakában tapasztalható, valamint az anyaság élménye. Az időben egymást követő generációk hatása különleges szerepű, így a segítő, támogató és elengedő gesztusok is örökérvényű női kollektív tapasztalásokat rögzítenek. A társadalmi aspektus szempontjából is vizsgálható a kérdés; elénk tűnnek a szociológiai rendszerek és antropológiai hatások történeti változásai, amelyek lenyomatai különféle attitűdökre és értékrendekre vonatkoztathatóak. A női művészek munkái személyes narratívák bemutatásával sokféleképpen közelítenek a témához, ami elsősorban a szubjektív ábrázolásmódban, saját történetek és élmények átlényegítésében nyilvánul meg. A kiállításon mégsem kizárólag a női attitűd és perspektíva jelenik meg, mivel a művészet történetének kezdete óta jellemző, hogy a másik nem is kitüntetett érdeklődéssel fordul a téma felé és saját szemszögből dolgozza fel a nőiség időtlen tematikáját; a születést, mint világeredet; az erotikát, a szerelmet, a gyengéd törődést, illetve a tipikus szerepek megmutatását.

Fazakas Réka, művészeti író, a kiállítás kurátora
Kortárs Női Reflexiók Fóruma – a kiállítás szervezője