Gipszmű

installáció, gipsz, fehér akrilfesték
1995, Amsterdam
kb 4x4m

Még egy kísérletet tettem az építészeti környezetbe belesimuló műtárggyal. A gipszből készült stukkó egy időben az épületek igen általános eleme volt. Tulajdonképpen a szobrászat egy határterülete, amely nem számított igazán művészetnek. Különösen Budapesten sok a gipszstukkókkal reneszánsz vagy barokk palotának álcázott bérház. A stukkókat a ház elkészülte után ezerszer átfestették, bevakolták. Szervesen beépültek a környezetbe. Soha senki nem tesz fel esztétikai kérdéseket velük kapcsolatban. Néhányan használják őket egyfajta nosztalgikus fotóművészet tárgyaiként. Egyszóval azt gondoltam, ideális műfaj a számomra.

A Penrose-fedés idomainak átlóit használtam. Az elemek kereszt alakúak, profiljuk egy általánosan használt barokk szegély-profil. A struktúra vizuális képe leginkább valamilyen utópisztikus város alaprajzra emlékeztet. (Engem legalábbis.) Nagyon szeretem a meg nem valósult, és meg nem valósítható városrendezési terveket. Elméletben ez a munka is folytatható volna a végtelenségig. Ha az akadémia megkíméli, és a folyosó festésekor újra, meg újra átfestik, egy idő után ugyanúgy beépülhet az épület struktúrájába, mint a már említett budapesti stukkók. (Nem kímélte meg.)