installáció, fehér közúti festék, gyárcsarnok
2000, Marseille
kb 200 m2
2000 júniusában Marseille-ben dolgoztam az Assotiation Brouillard Précis meghívására. Megvalósult aTökéletes városprojekt egy része, és alkalmam nyílt egy konferencia keretében Roger Penrose-zal eszmét cserélni.
A Tökéletes város cím utalás az európai kultúrtörténetet végigkísérő (végigkísértő) utópiák ideális városára, amely az ideális hatalmi szervezet geometriai leképzése.
Terv a marseille-i régi kikötőhöz
A legtöbb Penrose-fedésen alapuló munkának építészeti vonatkozásai is vannak. Ez részint a Penrose-fedés strukturális természetéből adódik, részben pedig szándékos törekvés. Igyekszem olyan műtárgyakat létrehozni, amik beilleszkednek egy adott környezetbe, és nem igényelnek maguk köré keretet, vagy kiállítótermet.
A Tökéletes város cím utalás az európai kultúrtörténetet végigkísérő (végigkísértő) utópiák ideális városára, amely az ideális hatalmi szervezet geometriai leképzése. Egyéb vonatkozásaiban a projekt alapgondolata nagyon egyszerű. A Penrose-fedés struktúrája úgy terjed a végtelenig, hogy közben nem ismétli sajátmagát. Ez matematikailag bizonyított, de hétköznapi ésszel át nem élhető tény. Rajzon vagy képernyőn látni, esetleg egy kiállítóteremben elhelyezett műtárgyon szemlélni olyan, mintha térképet látnánk. Párizs térképét nézegetni egészen más, mint végigsétálni a Champs Elysée-n. Egyszerűen olyan méretű Penrose-fedést akarok létrehozni, amiben a szemlélő sétálhat.
A Tökéletes város helyszínéül a marseille-i Régi Kikötő (Vieux Port) egy területére esett a választásom. Ez egy aszfalttal burkolt, ívekkel szegélyezett tér, amit autóutak határolnak. A neve Rond Point du Carénage. Gyalogosan megközelíthető, de a felülről is megszemlélhető. A helyszín megválasztásában nemcsak a fizikai tér tulajdonságai vezettek, hanem az is, hogy nyilvános térről van szó. A terület mégsem térként (ahogy mondjuk a Hősök tere) működik, csupán a közúti tervezés hozta létre, és nem szokványos (vagy különösebben kellemes) tartózkodási hely.
Az ábrán látható mintát a közúti burkolati jelekkel azonos technikával kell az aszfaltra festeni. Ez részben reflektál az adott környezet festői
tulajdonságaira, másrészt a cím mintájára a ugyancsak az épített és megszervezett városi környezetre utal. A vonalak színe fehér. (Klikkeljen az ábrára a részletesebb rajzért!)
A mintázat Penrose-fedésből származik, a fedést alkotó kétféle rombuszt azok átlóival cseréltem fel. Az átlók meghúzása az egyik alapforma a Penrose-rajzokban, és egy installációban (Gipszmű) már felhasználtam.
Az eredeti helyszín nem állt rendelkezésre, így a Friche belle de mai galériájához tartozó (az eredeti helyszínnel megegyező méretű) csarnokban valósult meg a projekt egy része. A csarnok egyébként színházként funkcionál, így a műtárgy nem állandó jellegű, mindenesetre a szemlélők sétálhattak benne.