installáció, fa
1994, Amsterdam
kb 10 m2
Nem kerestem többet analógiákat egy absztrakt világkép és a Penrose-fedés között. A Penrose-fedés a világ képe. Ezért születettek meg a Penrose-parketták. Az első egyszerűen egy Penrose-fedés, amelynek idomai fából készültek. A parketta tetszőleges Penrose-fedést alkothat. Az idomok nincsenek rögzítve, ezért a szemlélők maguk is változtathatnak a mintán. Egy Penrose-fedés építésénél a legkézenfekvőbb módszer, ha az első néhány lerakott idom határait kontúrnak véve csigavonalban halad az ember. Erre azért van szükség, mert a minta összezárható, ami annyit jelent, hogy hozzá lehet illeszteni elemeket úgy, hogy egy későbbi lépésnél nem lehet szabályosan beilleszteni egyet sem. Az építésnél mindig el kell dönteni, hogy a kontúrvonal adott pontjához milyen idom illeszthető. Néha ezt a döntést kikényszeríti a kontúrvonal, néha nem. Előfordul, hogy száz idom tökéletesen illeszkedik, de a százegyedik illesztésénél kiderül, hogy ötven idommal ezelőtt valahol hiba történt. Ilyenkor visszafele haladva fel kell bontani a mintát. Kis kontúrvonal esetén ez ritkán fordul elő, de úgy kétszáz felhasznált idom után a minta áttekinthetetlenné válik. (A tapasztalat segíthet, de ahhoz képest, hogy a fedés egy végtelen síkot fed, bármekkora terület kicsi.)