A hiány, mint erény

Műértő, 2003 január

Várnai Gyula új munkái titokzatosak. Alig néhány elemből épülnek össze, esztétikai értelemben véve egyszerűek, mint egy ék vagy egy emelő. Hosszasan lehet sorolni, hogy mi minden nincs bennük. Lássunk néhány példát, mert esetükben a hiány - erény.

Nincsenek bennük metaforák. Gyakran lehet hallani, hogy egy műalkotás erre vagy arra a dologra utal. Az utalások széles skálája a szepetember 11.-i terrortámadástól a titokzatos, Hermész Triszmegisztosztól származó idézetekig terjed. Várnai Gyula munkáiban a leggyakorlottabb metafora-gyártó is elbotlik. Valahogy úgy esik, hogy minden hasonlat sántít. Ha a fényekről nagy nehezen sikerül azt képzelni, hogy a fizikai fényen túl a megvilágosodás élményét jelképezik, akkor az árnyékokról fog kiderülni, hogy egészen szokásos, ún. vetett árnyékokról van szó. Idézetek kíméljenek.

Nincsenek bennük lényegtelen elemek, vagy eszközök. A digitális nyomatok egy része egyszerűen anyagszerű. Talán így lehet mondani, amikor egy képalkotási módszer a Photoshop elemi képességein alapul. A nyomatok rétegekre (layer) bomlanak, és a rétegek közötti téri helyzetet az adott réteg életlensége (blur) szabja meg. Aki használt már Photoshopot, az tudja mire gondolok, a többiektől meg elnézést kérek a kitérőért.

A nyomatokon látható rétegek általában jelentés-rétegek is. Az életlenség és az áttetszőség segítségével finoman szabályozható, és egyszerű szerkezetet adnak, és a szerkezet szót itt kép-felépítés és masinéria értelemben is lehet érteni. Az alkotó sikerrel tisztította meg ezt a szerkezetet minden alkatrésztől, ami nem vesz részt (eléggé) a működésében. Metaforának itt van a tőmondat.

Nincsenek köztük sorozatok. Ez önmagában még nem volna erény, bár digitális nyomatok esetében a sorozat készítése csábító lehetőség az életmű-dúsításra. Sok közepes (értsd: hármas alá) sorozat alapját képezte egy kiváló első kép, aminek láttán az alkotó magában így szólt, most még négy / tíz / száz ilyet kellene csinálni. Sokan képzelik, hogy az alkotói folyamat az egyszerűtől a komplex felé tart. Valójában a dolog fordított irányú. Az alkotók általában egyszerűsítik a dolgokat, legalábbis a sokból elhagynak a kevés kedvéért, ahogy fokozatosan számukra is világossá válik, mi az, ami a munkában érdekes. A kiállításon végigtekintve jól látszik, hogy az alkotó hogyan kísérletezik azzal, hogy a képet felépítő eszközök hangsúlyával kitapogassa a képalkotási módszer határait. Némelyik munkán az életlenség optikailag lehetetlen mértékű, máshol pedig inkább az egyes rétegek áttetszősége szabja meg a kép fogalmi-illuzórikus terét. A képek nemcsak a vizuális illúzió tekintetében különbözőek, hanem a fogalmi szerkezetükben is sokfélék. (Némelyiknél erről talán beszélni sem lehet.)

Várnai Gyula új munkái egy emberi környezetből épített világot mutatnak. Ebben a világban a tárgyak és a fogalmak szinte azonos módon léteznek. A fogalmaknak mélységük, kiterjedésük van, a tárgyak viszont elszabadulva a térből és a tömegből mindenféle lehetetlen dologba kezdenek. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a képeken semmi sem igazi. A tárgyak gyakran félúton vannak a valóságos és szintetikus között, a rendkívül intenzív térérzetet pedig sík rétegek okozzák. A térszerkezetet megszabó életlenség és áttetszőség a fényképhez szokott szemünk számára nagyon realisztikus teret jelenít meg. De sok munkában inkább arra szolgál, hogy a montázsnak adjon egy újabb dimenziót.

Az egyik munkában a szemlélő is beépül ebbe a szerkezetbe. A három diavetítő segítségével egymásra vetített kép egyes rétegeibe szó szerint be lehet sétálni. A térbeli helyzet ugyanolyan abszurd, mint a printeken, az installáció természetéből következően itt a fizikai valóság eszközei keltik fel a rétegekből felépülő tér illúzióját.

Korábbi munkái között az illúziót általában valamilyen verbális elem kísérte, a legújabb munkákban ez az elem számjegyekké változott. A konkrét verbális jelentés teljesen megsemmisült. Átadta a helyét egy nagyon szuggesztív térképzésnek, ami elég erős ahhoz, hogy a printeket elmozdítsa a konceptualitásból egy teljesen egyéni vizualitás irányába. A képek egy részén már a téri illúzió is alárendelt viszonyban van a bekezdés elején felvázolt térszerkezettel szemben. Az ábrázolt tárgyak is nélkülöznek minden konkrét jelleget, azaz a könyvek címét csak majdnem lehet kibetűzni, az erdőrészlet kiválasztásánál láthatólag szempont volt, hogy se regényes, se dokumentarista asszociációkat ne keltsen fel. Ugyanez érvényes a számokhoz használt betűtípusokra, az installációkban felhasznált tárgyakra is.

Mindezek ellenére a munkáknak sajátos hangulata van, ami nem kell vagyis nem lehet, hogy írás tárgyát képezze, mert a munkák megtekintésekor keletkezik. Várnai Gyula új munkái titokzatosak.

2003. január 21.

A forráskód művészete

El lehet játszani a gondolattal, hogy azért idéznek-e ördögöt ötszögben, mert a szabályos síkidomok közül ez felel meg legjobban a sátánista közízlésnek, vagy eleve azért fedezték fel a szerkesztést, hogy végre legyen miből megidézni az ördögöt?

A forráskód művészete

Filozófia-szertár

Csörgő Attila munkái végső soron filozófiai szemléltető eszközök. Olyan gépezetek, amik nemcsak ábrázolják az emberi gondolkozást, hanem próbára is teszik, de legalábbis tükröt tartanak elé.

Filozófia-szertár

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Türk Péter Téglaképei az emberi felfogás határait kutatják. Meggyőződése volt, nem: szilárdan hitt benne, hogy az értelmünkön túl van egy abszolútum a világunkban, ami megmutatkozik annak, aki hajlandó odafigyelni rá.

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Igazmondók

Biztosan van a karikatúrának és a képzőművészetnek egy közös halmaza, talán valahol Bansky környékén. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, vagy akár Baranyai (b) András munkáival közös térben kiállított karikatúrák megadnák az igazmondás élményét. Mondhatni: kölcsönösen gyengítik egymást. Nem holmi esztétikai finnyázás ez. Egyszerűen az egy négyzetméterre eső komplexitás nincs meg bennük.

Igazmondók

Megtalált illúziók

A természettudományt ismerjük. Iskolás napjainkat végigkísérte tantárgyak formájában, felnőtt napjainkban műsorként jelentkezik a kábeltévé kínálatának alsó harmadában.

Megtalált illúziók

Különös mobil teremtmények

A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.

Különös mobil teremtmények

A szent előszobája

Ne ott kezdjük, hogy van-e Isten, és ha van, vajon kedveli-e a kortárs művészetet?

A szent előszobája

A végtelen szalag

A matematika ártatlannak tűnő dolog. Mit is mond Archimédész a rá törő katonáknak? Ne zavard köreimet. Igazi tudóshoz méltó magatartás. Sokat levon a dolog méltóságából, hogy ezt megelőzően görbe tükrei segítségével távolról egy egész hajóhadat felgyújtott.

A végtelen szalag

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján?

Bontott téglák Bábel tornyából

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A művészettörténet (és a közbeszéd) sok művet tart számon titokzatosként, mint a Mona Lisa, Duchamp Nagy Üvege vagy Csontváry képei. Ezek a művek valahogy nem állhatják a verbális megközelítést, innen a titokzatosság. Nem így Jovánovics György művei. Azok egyenesen kínálkoznak, hogy rántsuk le róluk a leplet. Ki mennyit csak tud.

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

Válaszúton

Én azt hiszem, hogy a szellem végül felülemelkedik a formán, de azt tudom, hogy ez nem történik meg magától.

Válaszúton

Tárlatvezető

A számítógépet övező dicsfénynek vége, a festők zöme visszatért az összepöttyözött nadrághoz, meg a terpentinszaghoz.

Tárlatvezető

Tökéletes narancs

A tudomány csodái holtbiztosan bekövetkeznek.

Tökéletes narancs

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Én nem akartam választani. Nem akartam a legjobbat, a kivételest. Én az összes variációt meg akartam csinálni.

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Műelemzés

Megismertem egy idegen világ szokásait, megtanultam a nyelvét, hordtam a viseletét, ettem az étkeit. De nem lettem kínai, ahogy Marco Polo sem lett az.

Műelemzés

Önfestő képek

Végül: festmények-e ezek egyátalán?

Önfestő képek

Az IFS-ről

Az IFS az angol Iterated Function System (iterált egyenletrendszer) matematikai szakkifejezés betűszava. Ez az írás egy iterált egyenletrendszert mutat be, főként matematikában járatlanok számára.

Az IFS-ről

Penrose-fedés

Ez a szöveg a Penrose-rajzok geometriájának ismertetése. A rajzok alapja a Penrose-fedés, vagy ahogy Perneczky Géza fordította: a Penrose-parketta.

Penrose-fedés