Műelemzés

katalógusszöveg / 1999

Félek a műelemzéstől. Néha azt gondolom, hogy a művészettörténet egy végeérhetetlen szó- és írásáradat, amely megfogalmazni igyekszik azt, amit nem lehet, ahelyett, hogy a művészet története lenne, ahogy a neve mutatja. Nem tudom, hogy mi késztetett arra, hogy más módszereket keressek, mint amiket az iskolában tanultam. Lehet, hogy elégedetlen voltam az iskolával, bár nem így emlékszem rá. Szeretem a sok azonos elemből álló, ismétlődő mintázatokat, és ebben a szeretetben nincsenek miértek, vagy, ha igen, akkor azok az analitikusomra tartoznának, ha volna olyan. A mintázatok készítése előbb-utóbb mindenkit eljuttat a matematikához. A matematika eleinte engedelmes szolgálóleánynak bizonyul, de kissé mélyebbre hatolva benne hamarosan kitűnik makacs, önző természete. Ami eleinte hasznos módszerek gyűjteményének látszik, alaposabb használat után a világ arcává válik. Nem tudom, hogy azért, mert valóban az, vagy csak azért, mert a tudományok közül egyedülállóan kizárólag emberi dolgokkal foglalkozik.

Az első áldozat, amit neki szenteltem (leszámítva a ceruzákat, meg a sok kockás füzetet) egy zsebszámológép volt, meg tíz darab dobókocka. Azután jöttek a számítógépek, és sok-sok programozás. Megismertem egy idegen világ szokásait, megtanultam a nyelvét, hordtam a viseletét, ettem az étkeit. De nem lettem kínai, ahogy Marco Polo sem lett az. Az én Kínám abban különbözött Marco Polo Kínájától, hogy elözönlötték a turisták. Talán azért érzem így, mert előbb írtam meg életem első komoly programját, mint ahogy egeret fogtam volna a kezembe. Mindez öt évvel ezelőtt történt. Mégsem érzem magam hegymászónak, aki felkapaszkodik egy meredek csúcsra, és az első amit meglát, az egy sífelvonó, meg egy hamburgeres bódé.

Az itt látható művek szoros kapcsolatban állnak a számítógépekkel. Számomra nem munkaeszköz a számítógép, nem is média, hanem a gondolkodásom természetes színtere, egyfajta megjelenített matematika.

Szándékom szerint a munkák azt mutatják a szemlélő felé, amit az imént a világ arcának neveztem. A valóság kérlelhetetlen tulajdonságairól szólnak, lehetőleg nélkülözve a drámai hangvételt. E tulajdonságok jól leírhatóak a matematika segítségével. A matematika sohasem foglalkozik az általa leírt törvényszerűségek jelentésével, így a sajátjával sem. ( Ez a kijelentés korlátozottan igaz.) A megjelenített matematika önkéntelenül is értelmezésre szorítja a szemlélőt, és ez nem érzelmi késztetés, hanem pszichológiai tény. Az értelmezés azután libeghet a matematika és az esztétika között, tetszés szerint. Mindkét diszciplína ezoterikus a maga módján, tehát az ember elé tart tükröt, és ha ez így van, akkor jól van. A művek elkészültükkel kikerülnek az a kezemből, önálló életbe fognak, nem kell tehát, hogy a szemlélő érezze, vagy akár csak sejtse is az alkotó személyes viszonyát velük.

1999. június 28.

A forráskód művészete

El lehet játszani a gondolattal, hogy azért idéznek-e ördögöt ötszögben, mert a szabályos síkidomok közül ez felel meg legjobban a sátánista közízlésnek, vagy eleve azért fedezték fel a szerkesztést, hogy végre legyen miből megidézni az ördögöt?

A forráskód művészete

Filozófia-szertár

Csörgő Attila munkái végső soron filozófiai szemléltető eszközök. Olyan gépezetek, amik nemcsak ábrázolják az emberi gondolkozást, hanem próbára is teszik, de legalábbis tükröt tartanak elé.

Filozófia-szertár

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Türk Péter Téglaképei az emberi felfogás határait kutatják. Meggyőződése volt, nem: szilárdan hitt benne, hogy az értelmünkön túl van egy abszolútum a világunkban, ami megmutatkozik annak, aki hajlandó odafigyelni rá.

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Igazmondók

Biztosan van a karikatúrának és a képzőművészetnek egy közös halmaza, talán valahol Bansky környékén. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, vagy akár Baranyai (b) András munkáival közös térben kiállított karikatúrák megadnák az igazmondás élményét. Mondhatni: kölcsönösen gyengítik egymást. Nem holmi esztétikai finnyázás ez. Egyszerűen az egy négyzetméterre eső komplexitás nincs meg bennük.

Igazmondók

Megtalált illúziók

A természettudományt ismerjük. Iskolás napjainkat végigkísérte tantárgyak formájában, felnőtt napjainkban műsorként jelentkezik a kábeltévé kínálatának alsó harmadában.

Megtalált illúziók

Különös mobil teremtmények

A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.

Különös mobil teremtmények

A szent előszobája

Ne ott kezdjük, hogy van-e Isten, és ha van, vajon kedveli-e a kortárs művészetet?

A szent előszobája

A végtelen szalag

A matematika ártatlannak tűnő dolog. Mit is mond Archimédész a rá törő katonáknak? Ne zavard köreimet. Igazi tudóshoz méltó magatartás. Sokat levon a dolog méltóságából, hogy ezt megelőzően görbe tükrei segítségével távolról egy egész hajóhadat felgyújtott.

A végtelen szalag

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján?

Bontott téglák Bábel tornyából

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A művészettörténet (és a közbeszéd) sok művet tart számon titokzatosként, mint a Mona Lisa, Duchamp Nagy Üvege vagy Csontváry képei. Ezek a művek valahogy nem állhatják a verbális megközelítést, innen a titokzatosság. Nem így Jovánovics György művei. Azok egyenesen kínálkoznak, hogy rántsuk le róluk a leplet. Ki mennyit csak tud.

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

Válaszúton

Én azt hiszem, hogy a szellem végül felülemelkedik a formán, de azt tudom, hogy ez nem történik meg magától.

Válaszúton

A hiány, mint erény

Várnai Gyula új munkái titokzatosak. Alig néhány elemből épülnek össze, esztétikai értelemben véve egyszerűek, mint egy ék vagy egy emelő.

A hiány, mint erény

Tárlatvezető

A számítógépet övező dicsfénynek vége, a festők zöme visszatért az összepöttyözött nadrághoz, meg a terpentinszaghoz.

Tárlatvezető

Tökéletes narancs

A tudomány csodái holtbiztosan bekövetkeznek.

Tökéletes narancs

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Én nem akartam választani. Nem akartam a legjobbat, a kivételest. Én az összes variációt meg akartam csinálni.

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Önfestő képek

Végül: festmények-e ezek egyátalán?

Önfestő képek

Az IFS-ről

Az IFS az angol Iterated Function System (iterált egyenletrendszer) matematikai szakkifejezés betűszava. Ez az írás egy iterált egyenletrendszert mutat be, főként matematikában járatlanok számára.

Az IFS-ről

Penrose-fedés

Ez a szöveg a Penrose-rajzok geometriájának ismertetése. A rajzok alapja a Penrose-fedés, vagy ahogy Perneczky Géza fordította: a Penrose-parketta.

Penrose-fedés