A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. Ráadásul a mozgó művek jelentős többsége kimaradt belőle. Például itt van a mozi, ami mégiscsak mozgó kép, és valamelyik nagypapája biztosan a festészet. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.
A művészetelméleti bevezető után nézzük a gyakorlatot. Mi vesz rá egy művészt, hogy motorokkal hajtott gépezeteket készítsen olajfestmény és kisplasztika helyett? A jelen kiállításból az látszik, hogy rengeteg minden. Akad olyan mű, amelyre kis elméleti segítséggel rá lehet fogni, hogy a mozgás jelenségével foglalkozik, de a művek zöme távol áll ettől. Haraszty István közismert mobil szobrai a magyar valóság metafórái, egy olyan korból, amikor egy hasonlat is kiegyenesített kaszának látszott. Jim Bond a technológián gúnyolódik, Vyacheslav Koleycsuk és Csörgő Attila pedig tudományos kísérletnek álcázott mutatványokat állítanak elő. A művek mozognak, az igaz, a galéria alsó traktusából gépházhoz méltó csühögést lehet hallani. Ezek a művek mégis több figyelmet érdemelnek annál, hogy egyszerűen kinetikusnak nevezzük őket.
A munkák anyaga a matematika és a technológia. Amikor egy műtárgy anyagául megnevezzük a lenvásznat és az olajfesteket, az nem ugyanaz, mint a fém, napelem, elektromotor. Az olajfestést nem tartjuk technológiának, pedig valójában az, és újdonságként jókora változásokat okozott a festészetben. Ám a legújabb korig a festők nem töprengtek olyan kérdéseken, hogy az olajfestésnek mi a jelentése? Egyszerű és hajlékony eljárásnak tartották, amivel (mondjuk a mozaikkal vagy az intarziával szemben) könnyen, gyorsan lehetett színes képeket előállítani. Azt gondolták róla, hogy eszköz.
A matematika és a technológia eszköz. Egyszerű és hajlékony eszköz arra, hogy fogat mossunk, választásokat nyerjünk, vagy elolvasszuk a sarki jégtakarót. A matematika még geometria korában vallásnak indult, és sohasem nélkülözte a misztikus jelentéseket. El lehet játszani a gondolattal, hogy azért idéznek-e ördögöt ötszögben, mert a szabályos síkidomok közül ez felel meg legjobban a sátánista közízlésnek, vagy eleve azért fedezték fel a szerkesztést, hogy végre legyen miből megidézni az ördögöt? Ugyanez igaz a technológiára is. A repülőgépet nem azok az emberek találták fel, akik ma pénzt keresnek azzal, hogy utasokat röpítenek át az óceánon meg bombákat szórnak a más emberek fejére. Olyan emberek műve, akik repülni akartak. Az atombomba is síelés közben történő beszélgetések eredménye, amelyeket első látásra teljesen ártalmatlan fizikusok folytattak.
Ha egy műtárgyban megjelenik a matematika vagy a technológia, az nem szabadulhat a jelentéseitől. Épp ellenkezőleg, pontosan amiatt került oda. Van olyan műtárgy, amely intelligenciát modellez és a sejtautamaták szépségét mutatja be. Van, amelyik a szerkezeteket emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Idegesen doboló kézzel, zavarbaejtő tekintettel. Van mágikus műtárgy is, amely a varázslat alatt lebuktatja önmagát. Találhatnak olyat, amelyik egy fizikai folyamaton keresztül filozófiát ábrázol. Innen nézve nem számít, hogy konnektor kell nekik.