A szent előszobája

Istenem, Debrecen, Modem, Kurátor: Sturz János, Műértő 2011

Az Istenről csinálni műtárgyakat szokatlan dolognak tűnik, pedig az ismert művészettörténeti idő túlnyomó részében természetes volt. Épp az ellenkezője számított szokatlan, vagyis inkább múlandó, tehát felesleges dolognak. Induljunk ki abból a feltevésből, hogy Istenes műtárgyakat létrehozni ma is természetes. Tegyünk így, hogy a műtárgyakról lehessen szó, és ne ott kezdjük, hogy van-e Isten, és ha van, vajon kedveli-e a kortárs művészetet? Kezdjük ott, ahol kell. Mi látható Debrecenben, a Modemben, az Istenem című kiállításon? Oláh Mátyás Asztalos Zsolt, Borsos Lőrinc, Bukta Imre, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Kicsiny Balázs, Lőrinc Lilla, Lovas Ilona, Mátrai Erik, Udvardy Emese műveit. A kiállítás fizikai keretei és a kiállító művészek száma kellemes arányban van egymással: mindenkinek van alkalma magyarázni bőven. És csak a vak nem veszi észre, hogy a kiállítótér elrendezése - amennyire lehetséges - egy templom alaprajzát követi.

A kereszténység a világ felénk eső felén megkerülhetetlen tényező. Hogy ez rossz-e vagy jó, annyira értelmes kérdésfeltevés, mint az, hogy hasznunkra van-e az időjárás? Olyan alapvető ideákat köszönhetünk neki, mint a szabad akarat, vagy a folyamatos fejlődés. Olyan metaforákat, mint a keresztút és a júdáscsók. Megtagadásában ugyanannyira meghatároz minket, mintha elfogadjuk. Szokás azt mondani, hogy egy kortárs műnek ez vagy az a tárgya. Egy időben rendes kortárs művésznek projektje volt, amelyben körbejárt egy problémát. Lehet-e a kereszténység tárgya egy kortárs műnek? Körbejárható-e egy projekt keretében, bármit is jelentsen a projekt és a körbejárás szó ebben a kontextusban. Nyilvánvalóan nem. A kereszténység csak egy név, amit egymástól lényegileg különböző fogalmak összefoglalására alkalmazunk. Mondjuk, hit, vallás, egyház.

A hit felfogása problémaként elég bizarr ötletnek hangzik. Hogyan értelmezzünk egy kis, LCD képernyőn látható video-ikont, ahol a bibliai jelenet szereplői ide-oda nézegetnek a festmény terében? Gondoljuk azt, hogy a hagyomány a szokásos posztmodern idézőjelbe tétetik? Vagy a kacsintós pénztárca parafrázisát látjuk? Mire véljük a lézerfényből összeálló glória-installációt, vagy a szénre, mésszel festett stációkat? A video-ikon áhitatos megformálása kizárja a gúnyolódást. A szénre festett stációé nem, de a keserves kelet-európai sorsunk ábrázolása láttán nincs kedvünk nevetni. (Annak idején a vasúton a szénnel megrakott vagonokon a szénkupac tetejére fehér mésszel egy nagy x-et festettek. Így akadályozták meg a szénből történő lopást.) Visszatérve az ikonokra: az eredeti ikonok csak létezésük rövid ideig festmények. A szokásos eljárás az volt, hogy elkészültük után röviddel felszentelték őket. Ezután már nem a szentet ábrázoló képmások voltak, hanem maguk a szentek. A festésük is illő tisztelettel történt (sokszoros alapozás és csiszolás, amit a festő böjtölés és imái lényegítettek át spirituális tetté), de a beszentelés után megszűntek műtárggyá lenni. Innen szemlélve az áhitattal készült műalkotás lehetősége már nem tűnik hihetetlennek. A kortárs képzőművészet bizonyos szempontból meglepően hasonlít az ikonfestészethez. Nemrég sikerült azt hallanom egy művészetelméleti előadáson, hogy a kortárs művészet újabb lépést tett a progresszió útján: immár nem kortárs művészet, hanem kortársművészet, így egybe írva. Ezzel jelölve, hogy a szellemi jelen időben zajló művészetből immár önálló műfajjá, vagy mivé is lett. A mű alkotója csupán az anyagi világban mozgó szolga, a dolog lényege a profánból szentté, a nem relevánsból kortársművészetté történő felszentelésben rejlik.

Szerencsére mindez inkább tükrözi néhány művészetelméleti szakember vágyait, mint a dolgok állását. A szent és a profán. Ez a kiállítás egyik tematikus egységének az alcíme. És egyben fontos kérdés a jelen helyzetben. Mit jelent, hogy valami szent? Megfigyeltem, hogy az elméleti tudományokban (amilyen például a filozófia is) azok a jól meghatározható fogalmak, amiknek ellentétük van. Első pillantásra azt gondolnánk, hogy a szentnek a profán az ellentéte, de ennyi erővel azt is gondolhatjuk, hogy Stan ellentéte Pan. A profán szó a profanum szóból ered, ez viszont a fanum (szentély) szóból. Egyszerűen a szentély előtti teret jelöli, ahol az emberek, akiknek a papokkal szemben nem szabad a szentélybe lépniük, megállhatnak. Ami nagy vonalakban jól tükrözi a profán és a szent szó viszonyát. A profán a szent előszobája, a profánból lesz a szent, vagy legalábbis lehet. Például a kenyér, meg a hal, amik egészen hétköznapi ennivalók. És tartozik hozzájuk egy történet, hogy amikor nincs elég belőlük, Krisztus megszaporítja őket. A történet végére mindenki jóllakik, és a maradék is több kosarat tesz ki. A jóllakatás értelmében a kenyér és a hal így lesz Krisztus jelképe. A kenyér és a hal már nem csupán ennivalók, hanem annál többek. És amikor valaki halat meg kenyeret fest a falra, azt már biztosan a dolog szent értelmében teszi, az már a csoda jelképe. Onnan lehet ezt biztosan tudni, hogy a festett halat meg kenyeret nem lehet megenni. Hát így lesz Mátrai Erik Csodálatos kenyérszaporítás című installációjában szentté a tükrök által megszaporított halak és kenyerek tömege.

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha a hal meg a kenyér Krisztus jelképe, miért nem festünk a falra egy Krisztus képmást? A történelem megmutatja, hogy néha attól sem álltunk messze, hogy egyáltalán ne ábrázolhassunk semmit. A tízparancsolatban a képzőművészetről csak egy parancsolat szól: Ne csinálj magadnak faragott képet. Megjegyzendő, hogy ez volt a legelső parancsolat, amit áthágtunk. A Bibliában az áll, hogy borjút csináltak fából, a szarvát bearanyozták, és azt imádták. A parancsolat nyilván nem a figuratív szobrászat ellen szól, a hangsúly az imádáson van. Vannak, akik úgy gondolják, jobb elejét venni a dolognak. De a nyugati egyház nem nélkülözhette a képek hatalmát. Egyszerűen nem volt abban a hatalmi helyzetben, hogy egy írásra hivatkozva térítsen, a megtérítendő tömegek pedig olvasás tekintetében bírtak hasonló nehézségekkel. Ez a mi szerencsénk. Abban azonban van némi logika, hogy ha Krisztust ember formájában ábrázolom, akkor hasonló emberformák ábrázolása, vagyis a saját képmás készítése egyfajta szentségtörés. A képmás imádása biztosan az. Ez volt az egyik kérdés, ami az egyházszakadáshoz vezetett.

Ebből itt a számunkra csak annyi érdekes, hogy az egyház és a spirituális képzőművészet viszonya korántsem harmonikus. A kiállított művek nem követik az egyház ikonográfiai elvárásait. Sok közöttük a tiszteletlen mű, amit a hit láthatólag könnyedén elbír, nem így a hivatalos egyházművészet. Lám, az előbb nem fogadtuk el a kortársművészet kifejezést, legyünk őszinték, az egyházművészet legalább ilyen ijesztő szó. Szerencsére ezúttal nem arról van szó, hogy a kortárs művészet a permanens progresszió nevében a falfirkák, a feminizmus és a környezetvédelem mellé most a kereszténységet kezdené bekebelezni. Épp ellenkezőleg. Ezekben az alkotókban sokkal több az alázat és a megértésre való hajlandóság. Egész egyszerűen kortárs keresztény műveket lehet látni. A befogadásukhoz alázatra és megértésre való hajlandóság szükséges, és ezek mégiscsak megnyugtatóbb eszközök, mint teszem azt egy 3D-s szemüveg a moziban.

A forráskód művészete

El lehet játszani a gondolattal, hogy azért idéznek-e ördögöt ötszögben, mert a szabályos síkidomok közül ez felel meg legjobban a sátánista közízlésnek, vagy eleve azért fedezték fel a szerkesztést, hogy végre legyen miből megidézni az ördögöt?

A forráskód művészete

Filozófia-szertár

Csörgő Attila munkái végső soron filozófiai szemléltető eszközök. Olyan gépezetek, amik nemcsak ábrázolják az emberi gondolkozást, hanem próbára is teszik, de legalábbis tükröt tartanak elé.

Filozófia-szertár

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Türk Péter Téglaképei az emberi felfogás határait kutatják. Meggyőződése volt, nem: szilárdan hitt benne, hogy az értelmünkön túl van egy abszolútum a világunkban, ami megmutatkozik annak, aki hajlandó odafigyelni rá.

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

Igazmondók

Biztosan van a karikatúrának és a képzőművészetnek egy közös halmaza, talán valahol Bansky környékén. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy feLugossy László, Bogdándy Szultán Zoltán, vagy akár Baranyai (b) András munkáival közös térben kiállított karikatúrák megadnák az igazmondás élményét. Mondhatni: kölcsönösen gyengítik egymást. Nem holmi esztétikai finnyázás ez. Egyszerűen az egy négyzetméterre eső komplexitás nincs meg bennük.

Igazmondók

Megtalált illúziók

A természettudományt ismerjük. Iskolás napjainkat végigkísérte tantárgyak formájában, felnőtt napjainkban műsorként jelentkezik a kábeltévé kínálatának alsó harmadában.

Megtalált illúziók

Különös mobil teremtmények

A művészetelmélet a kinetikus művészet nevet találta a mozgó vagy mozgatható művészet számára. Nem túl fantáziadús név. A kiállításon történő művészetfogyasztás természeténél fogva feltételezi, hogy a műtárgyak egy helyben maradnak. Talán ezért nem nevezzük közös, összefoglaló néven mondjuk statikus művészetnek az összes többi műtárgyat. A technika jelenlegi állása szerint könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy kinetikus mű az, amit be kell dugni a konnektorba.

Különös mobil teremtmények

A végtelen szalag

A matematika ártatlannak tűnő dolog. Mit is mond Archimédész a rá törő katonáknak? Ne zavard köreimet. Igazi tudóshoz méltó magatartás. Sokat levon a dolog méltóságából, hogy ezt megelőzően görbe tükrei segítségével távolról egy egész hajóhadat felgyújtott.

A végtelen szalag

Bontott téglák Bábel tornyából

Mit gondoljon az ember, ha ötezer téglát pillant meg a Kiscelli Múzeum padlóján?

Bontott téglák Bábel tornyából

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

A művészettörténet (és a közbeszéd) sok művet tart számon titokzatosként, mint a Mona Lisa, Duchamp Nagy Üvege vagy Csontváry képei. Ezek a művek valahogy nem állhatják a verbális megközelítést, innen a titokzatosság. Nem így Jovánovics György művei. Azok egyenesen kínálkoznak, hogy rántsuk le róluk a leplet. Ki mennyit csak tud.

Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L.W. J.Gy.-vel sakkozik

Válaszúton

Én azt hiszem, hogy a szellem végül felülemelkedik a formán, de azt tudom, hogy ez nem történik meg magától.

Válaszúton

A hiány, mint erény

Várnai Gyula új munkái titokzatosak. Alig néhány elemből épülnek össze, esztétikai értelemben véve egyszerűek, mint egy ék vagy egy emelő.

A hiány, mint erény

Tárlatvezető

A számítógépet övező dicsfénynek vége, a festők zöme visszatért az összepöttyözött nadrághoz, meg a terpentinszaghoz.

Tárlatvezető

Tökéletes narancs

A tudomány csodái holtbiztosan bekövetkeznek.

Tökéletes narancs

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Én nem akartam választani. Nem akartam a legjobbat, a kivételest. Én az összes variációt meg akartam csinálni.

Mit jelent egy elképzelés a képzőművészetben?

Műelemzés

Megismertem egy idegen világ szokásait, megtanultam a nyelvét, hordtam a viseletét, ettem az étkeit. De nem lettem kínai, ahogy Marco Polo sem lett az.

Műelemzés

Önfestő képek

Végül: festmények-e ezek egyátalán?

Önfestő képek

Az IFS-ről

Az IFS az angol Iterated Function System (iterált egyenletrendszer) matematikai szakkifejezés betűszava. Ez az írás egy iterált egyenletrendszert mutat be, főként matematikában járatlanok számára.

Az IFS-ről

Penrose-fedés

Ez a szöveg a Penrose-rajzok geometriájának ismertetése. A rajzok alapja a Penrose-fedés, vagy ahogy Perneczky Géza fordította: a Penrose-parketta.

Penrose-fedés